Sziasztok Mindenki!
Nagyon szégyellem magam a hosszas hallgatás miatt, de ha elolvassátok a teljes bejegyzést megértitek: zajlott az Élet és jócskán jelen kellett lennem.

Szóval múlt hét pénteken volt az Öcséméknél ez a téma nap vagy mi a szösz. Sikeresen kordában tartottam a tanító néniket (igen a végére rosszabbak lettek mint az a rakás miniterrorista) és nyertünk. Hát én komolyan mondom el se hittem. Olyan boldog voltam, mintha én is mehetnék velük (de hál'istennek PONT nem érek rá, így ez a becses feladat Jóanyámra marad:D). Szóval a díszítés nagyon jól sikerült, ha kapok képeket tolok fel párat, mert wááo:D. Szóval a péntek úgy aránylag jól sikerült: túlélhetően és sérülés mentesen. :D

Szombaton eljött a bál napja. És itt kezdődtek a bajok. Szokás szerint reggel az istállóban kezdtem, majd vágtattam a fodrászhoz, onnan a bál helyszínére megbeszélésre, majd sminkeshez utána haza átöltözni és amire észbe kaptam már ott álltam és mondtam a beszédem. Borzasztó volt, de túl vagyok rajta és jövőre már nem leszek "elsőbálozó", így megúszom. A probléma ott kezdődött, hogy a beszéd után mindenkivel inni kellett a feszültség levezetése végett. Na ez baj volt. Mert oké, hogy én elterveztem, hogy VodkaMartinizek (csakis James Bondosan), de sajnos ez nem jött be, utólag megtudtam, hogy HÉT-féle pálinkát kóstoltam végig, illetve jócskán ittam Jagermeistert is (?), amit alapállapotomban utálok. De ezt is túl éltem, néhány kék-zöld-lila folttal, ami nálam alapesetben is simán megtörténhet.

Eljött a vasárnap, szörnyen másnapos voltam, de valahogy kimásztam az ágyból. Nálunk az a szokás, hogy ha valamilyen pirosbetűs ünnep van (és nem épp versenyen vagyok), akkor Anyuék kijönnek velem lovagolni. Vagyis Anya nem, mert ő rosszul van attól is, hogy én lovon, de az Öcsém ilyenkor felül valamelyik pónira, meg néhanapján az Öcsém apja is. Szóval Mikulásos-lovaglás volt, iszonyú sokan voltunk, így szó sem lehetett róla, hogy mindenki arra megy amerre akar, az edző lovardát tartott. Természetesen, mint "rangidőst" beállított legelőre. Emlékeztek még a csalános sztorira? És arra a lóra? Na hát rajta ültem és mentünk szépen körbe-körbe csináltuk a feladatokat, a többiek utánam. És akkor megjött a "Mikulás", ami az én vesztem volt. A ló konkrétan, amikor meglátta aztanagypirosizzét mint akinek seIstenesesemmilye megindult, egy darabig mentem vele, aztán úgy gondolta, hogy az 1,70-es kerítést majd átvisszük...
Szóval megúsztam agyrázkódással, a ló meg kicsi zúzódással, de az se komoly, inkább az ijedséget kell kihevernie. Anya azóta esküdözik hogy soha többé nem jön ki velem lovagolni és az Öcsém se.
Pár nap ágy nyugalomra ítéltek, ami egyet jelentett A Véggel: Anya szabadságot vett ki, elvette a lap-topom és az agyamra ment. 
De mostmár jól vagyok, a héten már nem kell mennem dolgozni és ma elkezdtem az Öcsém karácsonyi vásárára kis gipsz figurákat gyártani. Éljen. :D

A frissek hamarosan felkerülnek egy újabb bejegyzésbe.

Caroltól a minap kaptam egy oklevelet, aminek nagyon örülök, és nagyon-nagyon büszke vagyok rá! (Ha kiváncsi vagy az oklevélre az előző bejegyzés alatti hozzászólásoknál láthatod!:))

Megérkeztek a frissek. Először is a zenéket frissítettem, ismét nagy-nagy kedvenceimet válogattam össze. Zséda és Létray Ákos duettjét régebben például napi 5-ször meghallgattam, ugyanakkor újdonságként itt a Halott Pénz legújabb muzsikája, ami mondanom se kell a legújabb kedvencem. ÁÁ:D Imádom a fiúkat :-)

Az időjárás jelenleg inkább márciusi, mint decemberi, ettől függetlenül hoztam egy-két nyalánkságot, amivel a hosszú-hosszú téli estéket lerövidíthetitek a csajokkal, vagy épp' Anyuval! Kísérletezzetek, tapasztalatokat nagyon várom ;-) A receptet itt találjátok. 

Amikor már Anya az agyamra ment, a délutáni sorozatokról nem is beszélve, elővettem a Kindlem. Sajnos ezen a héten sem találtam rá a kedvenc könyvemre, de tapasztalatnak jó volt: mostantól rágúglizok minden könyv tartalmára mielőtt rávetném magam. A legújabb heti könyv kritikámért katt ide.

Hamarosan jelentkezem a frissekkel, addig legyetek jók, és fel a fejjel: nyakunkon a hétvége!

Jó reggelt Szépségeim! Mondhatnám, hogy a nap fényesen süssön reátok, de nálunk full borús az ég, és hidegebb van, mint Szibériában.
Tegnap este felugrottam egy szösszenetre, és most jöttem, hogy beváltsam az ígéreteimet. Hoztam sok-sok szexi-csini-érdekes cikket, és 3-at már fel is tölöttem, sőt már a menüpontokban meg is találhatóak, illetve a bejegyzés alján. a bejegyzésben "elrejtegetve"

Halvány lila gőzöm sincs, hogy van-e olyan itt, akit érdekel/olvasta/tud róla, hogy van szóval akit érdekelnek a könyves posztjaim, de másnem, legalább magamat szórakoztatom vele. Az eheti könyv(ekről) szóló írásomat megtalálhatjátok itt. Tudom, hogy tegnap azt írtam, hogy élni nincs időm, de azaz igazság, hogy ezt a két könyvet a hétvége folyamán olvastam ki... csak most jutottam el odáig, hogy fel is töltsem a róluk szóló véleményemet. Egyébként ajánlom, mert nem olyan borzasztóan csöpögösek és szakítás után is simán el lehet őket olvasni...:D

Tegnap beszélgettem egy lánnyal a lovardából és boldogan mesélte, hogy a héten nem reggelizett és érzi, hogy fogyott...Hát mit ne mondjak, jól le kellett b™$&nom, mert ez a lehető legrosszabb, amit a testével tehet. Természetesen gyors lediktáltam neki a kedvenc reggelim receptét, amit nektek is megírtam és itt megtalálhatjátok. A csajszi persze nem volt tőle elájulva, mert szerinte RENGETEG kalória van a cuccban, mondtam neki, hogy próbálja ki, tuti előbb beindul tőle az anyagcseréje, mint a koplalástól..

Egy ilyen kiakasztó hét után tegnap este se erőm, se kedvem nem volt frisselni (bocsássatok meg!), szóval inkább neki kezdtem kotyvasztani. Először enni akartam valami édeset, de eszembe jutott, hogy jövő hétvégén bálba megyek, szóval elvetettem az ötletet, de továbbra is szemezgettem az étcsokival, amit nagy nehezen előbányásztam.. Úgy döntöttem, hogy másképp kényeztetem a testemet, és előtúrtam egy régirégi arcpakolásnak a dobozát, hogy megnézzem, az miből is állt (Anya még annó Londonban vette, azóta sehol sem találunk olyat :/). Szóval gyors megnéztem a hűtőt, meg a szekrényeket, és szerencsére egy hasonló "fincsiséget" el tudtam készíteni. Az arcpakolás csodákat művelt a bőrömmel, és boldog vagyok, hogy inkább magamra kentem a csokit és nem befaltam.:D Az elkészítési útmutatót egyébként itt találjátok.

A nehéz napok végén, mindig jó érzés, hogy van aki hazavár: a kiskutyám. Ezt egyféleképpen tudom neki meghálálni: vigyázok Rá és az egészségére. Tavasszal bukantam egy receptre, amit elkészítve a kedvenc kutyakekszét kaptuk eredményül. Imádja, nagyon egészséges, nem lesz tőle büdi a szája és nem hízlalja feleslegesen. A receptet megosztom veletek is, itt eléritek és egyébként a cikk alján megtaláljátok a forrást is feltüntetve, ami egyébként egy szupi kis oldal. 

Legyetek jók Husikák, igyekszem minél előbb, és minél tutibb cuccokkal jelentkezni!

xx, L.